A kivágás vagy kivágás a nyomtatásban és az előkészítésben azt a területet jelenti, amely még nyomtatásra kerül, de a tényleges nyomtatáson kívül esik, és a végén levágják.
A kivágás azért fontos, mert a papír olyan hordozó, amely soha nem pontosan azonos az 100%-vel a nyomdagépben, és ezek az ingadozások minden feldolgozási lépésben, például a hajtogatás és a tűzés során felerősödnek. Ha az adatokat csak a "csupasz" végső formátumban szállítanánk, akkor gyakran lenne egy fehér szegély a szélén - néha fent, néha lent, néha jobbra, néha balra -, amelyet a nyomtatott képnek a nyomtatás és a további feldolgozás során bekövetkező eltolódása okoz.
A legtöbb nyomda jól megbirkózik a 3 mm-es elvágással, a Flyeralarm is elfogadható egy milliméterrel, néha az elvágási előírások a kettő között vannak, vagy - mint a nagyméretű kijelzők és megaposzterek esetében - jóval magasabbak, mivel a szövet vagy a ponyva még könnyebben torzul.
Ha az InDesign vagy más layout szoftverben, illetve az impozíciós szoftverben segédjeleket helyeznek el a PDF-ben vagy a nyomtatási adatokon, akkor a levágási jelek is jelzik azt a belső területet, amelyre a levágást le kell vágni, illetve azt a külső területet, amelyre a maximális levágás kiterjed.
