Az elmúlt hetekben hosszas viták folytak a Fogra digitális nyomtatási levelezőlistáján arról, hogy a DFogra kutatási projekt a Defia különleges színek szabványosított tónusérték-gradációinak meghatározása. Miről van szó?
A CMYK és a hétszínű nyomtatás területén az egyértelmű, nyomtatható és biztos szabványok meghatározása jól megalapozott és a gyakorlatban tökéletesen bevált. Ha a papír vagy a papírosztály ismert és meghatározott, egy mérési szabvány, mint például az M0/M1/M2, és az optikai fehérítők tartalma ismert, akkor a későbbi nyomtatás kiemelkedően pontos ábrázolása érhető el a proofban. A ISO 12647-7 és -8 szabványok nagyon jó alapot nyújtanak ehhez. Ha pedig pontos proof megjelenítésre van lehetőség, akkor a tervezők és grafikusok is megbízhatóan dolgozhatnak, hiszen kiszámítható nyomtatási és proof eredmények alapján pontos, színhelyes layoutokat készíthetnek.
A spotszínek szerepelnek a próbafesték-kötésben?
Az olyan különleges színek, mint a PANTONE azonban jelentősen megzavarhatják ezt a megbízható gyártási folyamatot: Ezeket általában a grafikusok és a márkatulajdonosok választják ki a színrajongók közül, és alapértelmezettként használják a nyomtatáshoz. A PANTONE mellett más rendszerek, például HKS, Toyo, DIC és sok más is elérhető a piacon. A jó bizonyító- és szimulálhatóság itt is adott, ha spektrálisan vagy LAB értékként, meghatározott mérési feltételekkel áll rendelkezésre, és a bizonyítékok rendszer ezt a színt le tudja fedni a színtérben.
Sajnos eddig csak a teljes tónusokat határozták meg a bizonyításhoz. A jelenlegi ISO 12647-7 szabvány ugyanezt mondja ki:
Az egyszínű színárnyalat közlésének nincs szabványos módja, ezért az egyszínű színárnyalatra vonatkozó célértékeket és tűréshatárokat a résztvevők közötti külön megállapodásban kell meghatározni.
Ez például egy fizikai referenciaminta vagy egy PDF/X segítségével is működhet, CxF/X-4a méréssel, a szilárd szín spektrális értékeivel. Ugyanígy több fokozatos színtónusértéket is meg lehet határozni, például 10% fokozatokat. De itt is maradtak bizonytalanságok, például az a kérdés, hogy a fancy színt át kell-e vinni egy eredeti papírfehérről a szimulálandó proofprofil hordozójára.
Számunkra, mint proofgyártók számára ezért számos kihívást jelent a szabványokban nem vagy csak elégtelenül meghatározott spot színek proofolása:
- Megtaláltuk a szín szín nevének helyes LAB-értékét?
- A próba szabvány papírfehérje azonos vagy legalábbis hasonló a nyomtatott ventilátor papírfehérjével?
- Hogyan néz ki egy 50% egy PANTONE spot színből? Milyen színt kapunk, ha a próbapapír fehérje megegyezik a ventilátorpapír fehérjével? És milyen színt kapunk, ha a próbapapír szabvány más papírfehérjét határozza meg? Hogyan kell ekkor az 50% színét beállítani?
- Mi történik, ha egy PANTONE egyszínű területet vagy egy 50% területet felülnyomnak egy CMYK-képen? Milyen szín jön létre?
- Mi van akkor, ha a tinta gyártója módosította a PANTONE-formulát, hogy a szín jobban illeszkedjen egy másik papírfehérhez? Hogyan szimulálhatom ezt a proofban?
Mint korrektúraszolgáltató, ténylegesen mi vagyunk felelősek a színek helyes referenciálásáért. Ha PANTONE vagy HKS színeket tartalmazó PDF-fájlokat kapunk, akkor a gyártó digitális adatbázisaiból a megfelelő LAB színértékeket használjuk.
Itt azonban ismét óvatosnak kell lennünk, mivel a digitális adatbázisok és a színrajzrajzolók színértékei gyakran nem egyeznek. Mint azt korábbi bejegyzéseinkben bemutattuk, a jelenlegi színventilátoroknál is könnyen előfordulhat 8-nál nagyobb eltérés a DeltaE00-tól. Rabea Payson az X-Rite/PANTONE-tól ezt az alábbi dián szemléltette, és figyelmeztet a DeltaE 20-as színeltérésektől:
De milyen színű a kötőfolt a proofhoz? A színes legyező nyomtatott színhelyszíne, mintha kivágnám és ráragasztanám a proofra? Vagy azt a színt proofolom, ami akkor jönne létre, ha ezt a spot színt ténylegesen a végleges papírra nyomtatnám? A PSD három ötletet tartalmaz erre vonatkozóan.
- Ha nem történt megállapodás, akkor (alapértelmezés szerint) az abszolút reprodukciót (mindenféle szubsztrátbeállítás nélkül) kell használni.
- Ha a CIELAB értékek nem tartalmaznak további információt, akkor azokat úgy kell értelmezni, hogy kompatibilitási okokból M2 és fehér háttérrel származtatták.
- A nem meghatározott gradációk esetében lineáris SCTV viselkedést kell feltételezni.
A spot szín tónusérték-gradációi szerepelnek a proof színkötésben?
Térjünk vissza a fenti harmadik kérdésünkhöz: Hogyan néz ki egy 50% egy PANTONE spot színből?
A spot színek tónusértékei jelenleg nem reprodukálhatók megbízhatóan, ha nem állnak rendelkezésre részletes információk a tónusérték-gradációkról. A papírfehérséggel kapcsolatos problémák csak egy dolog, de itt más hatások is előfordulnak: Az ofszetnyomtatásban itt a legkülönbözőbb irányú eltérések fordulnak elő. A DeltaE 10-es eltérések gyorsan kialakulnak a standard AM-sziták és a frekvenciamodulált sziták között ugyanannál a színhelyszínnél. És a papírfelületnek is nagy hatása van, minél érdesebb, annál kritikusabb, annál OBA, annál nehezebb.
Amíg tehát például egy CxF-fájlban egy foltszínhez nem állnak rendelkezésre kötelező mérési adatok az egyes "árnyalatokra", azaz százalékos gradációkra vonatkozóan, addig a foltszínek gradációiról nem lehet kötelező érvényű bizonylatot készíteni, mivel a gradációk előrejelzésére különböző számítási modellek állnak rendelkezésre, hanem mindig csak egy "szofisztikáltcated találgatás", a bizonylatoló rendszer legfeljebb egy "jó tippet" tud készíteni, de kötelező érvényű ábrázolást soha.
Szabványban kell-e meghatározni a spot színtónusok reprodukcióját?
A Fogra digitális nyomtatási munkacsoportjában érdekes vita folyt erről a témáról. Sokféle hang és vélemény hangzott el, amelyek közül néhányat szeretnék röviden összefoglalni. A válaszok nagyjából három irányzatba sorolhatók:
Nem, a meghatározás túl bonyolult lenne. A tervezőknek amúgy sincs szükségük tónusértékekre, mivel általában csak a teljes tónussal dolgoznak.
- "A spot színeket általában egyszínűként választják ki egy ventilátorból, és logókban használják. Mivel a PANTONE legyezőben csak az egyszínű szín látható, logókban és védjegyekben csak az egyszínű színt használják."
- "Ha tonális értékeket használnak, akkor azok legfeljebb dekoratívak, és ezért nem érik meg, hogy szabványban foglalják össze őket, ami aztán csak átlagosan lenne kötelező érvényű. Ha a tervező nem az 100% PANTONE egyszínű tónust használja, akkor tulajdonképpen "visszaél" a PANTONE-rendszerrel, ami nem lehet a nyomdák és a korrektúraszolgáltatók problémája."
- "Még a spot színek szerződéses bizonylatokon keresztüli ábrázolása is bonyolult és speciális szoftvereanalkalmazásokat igényel. A PANTONE tónusérték megfelelő szimulációjának eléréséhez figyelembe kell venni a tónusérték-növelést (SCTV), mivel pontnövelés nélkül minden színszimuláció félrevezető lenne. Ez azonban legkésőbb a végleges nyomdai anyagon aligha valósítható meg. "
- "Mihez hasonlítsák a felhasználók a nyomtatott színt? Nincs referencia, tehát hogyan lehet olyan módszert kifejleszteni, amely megoldja ezt a problémát?"
- "Ha a felhasználók PANTONE színeket szeretnének, kérjenek az X-Rite-tól egy PANTONE színárnyalat-ventilátort referencia könyvtárakkal. Biztos vagyok benne, hogy az X-Rite örömmel fog még több pénzt keresni a PANTONE-on."
Egy másik hozzászóló ezt írta: "Megkérdeztük a Pantone-t erről - ők nem látták szükségét, a színkalauzaik csak útmutatók, és nehéz több színt a megfelelő TVI-val nyomtatni. Az SCTV-vel történő értékek kiszámítása és közzététele akkoriban szintén nem volt érdekes a PANTONE számára".
Nem, a márkatulajdonosoknak erre nincs szükségük, mivel már tökéletesen meghatározták, lemérték és összehangolták márkájuk színét a nyomathordozókkal. A márkacikkek ezért mindig jobbak lennének a szabványnál, és ezért nincs szükségük rá.
- "A márkatulajdonosok általában minden nyomtatási folyamatot, minden hordozót és minden színt pontosan meghatároznak márkaszínű termékeikhez, és speciális beállításokkal, színkészletekkel és színreceptúrákkal dolgoznak, amelyek egyébként is tökéletesen illeszkednek a különleges színükhöz. Ezért nem dolgoznának egy szabvány szerint, hiszen ők még jobban ismerik és jobban tudják szabályozni a színüket, így egy szabvány inkább visszalépés lenne a márkatulajdonosok számára."
- "Nincs olyan általános "referencia", amelyet a piac nagy szereplői szeretnének. Mindegyiküknek megvan a saját referenciája, és soha nem fognak elfogadni egy olyan bizonyítékot, amely 3 DeltaE-vel akar "korrekt" lenni."
- "Mindenre, amit a felhasználók csinálnak, szabványokat és módszereket kell kidolgoznunk? A tervezők azt hiszik, hogy egy PANTONE-rajzoló egy referencia, holott nem az. Egy referenciaértékeket tartalmazó digitális könyvtár nem fogja megoldani ezt a problémát, mert senki sem tudja igazán, hogyan kell használni egy digitális könyvtárat. Amikor egy felhasználó megváltoztatja egy Pantone szín opacitását vagy átlátszóságát az InDesignban, eltér az amúgy is hibás spotszínrendszertől, és még kevésbé használhatóvá teszi azt."
Igen, a proofszoftverek vagy soft proof megoldások minden gyártója egyébként is kiszámítja a spot színtónusértékeket, így a spot színtónusértékek szabványosított ábrázolásának lenne értelme a proof és a soft proof ábrázolás harmonizálása érdekében.
- "A proof és soft proof szektorban tevékenykedő szolgáltatók és szoftvergyártók számára egy specifikációnak lenne értelme, mivel jelenleg mindenki a saját elképzeléseit viszi bele a szoftverébe, és a különböző szoftverekből származó RIP proofok ugyanabból a PDF-fájlból, spot színekkel teljesen másként nézhetnek ki. Egy harmonizált proof abszolút kívánatos lenne a tervezők, a proofnyomdák és a kisebb nyomdák számára".
- Mivel nincs referencia, bármelyik szoftver állíthatja, hogy az a "helyes". Ezért ki kell értékelnünk, hogy mely felhasználási esetekre az abszolút és melyekre a médiához igazított színhely a jobb, és mi a legjobb módszer az interpolációra ezen értékek alapján.""
Andreas Kraushaar a Fogra-tól a visszajelzések alapján egy kutatási projektet is szeretne indítani a témában. A Fogra szemszögéből a következőképpen foglalja össze a vitát:
"A gyakorlati probléma az, hogy ismerünk egy adott spot színt és annak CIELAB-értékeit, valamint spektrumát, amikor egyszínűként alkalmazzuk. De semmi több. A tervezők vázlatai gyakran tartalmazzák ennek az egyszínű színnek az árnyalatait, és a kérdés az: hogyan lehet ezt a színt megbízhatóan bizonyítani és reprodukálni? Eddig senki sem tudta pontosan megoldani ezt a problémát. Ha azonban alkalmazzuk a szín- és nyomdai ismereteket, valamint a modern tónusérték-módszereket (például az SCTV-t), akkor talán tudunk ajánlani egy olyan módszert, amelyet mind a RIP-ek használhatnak az ilyen árnyalatok proofolására, mind pedig a nyomdák a TVI-görbe vagy a RIP-korrekció alkalmazására. A cél az lenne, hogy egy ilyen módszert javasoljunk a színkommunikáció megkönnyítésére. Természetesen senkinek sem kell ezt betartania, és azt csinálhat, amit akar. A szabványosítás vezérelt csupán a Fogra ajánlata az iparágnak a kiszámítható nyomtatási termelés érdekében. A spot színek esetében azonban ilyen szabványosított nyomtatási termelés jelenleg nem lehetséges".
További cikkek ebben a témában:
A PANTONE ismerteti a legfontosabb innovációkat 2023-ban
A Printweek-ben a PANTONE reagált az új 2023-as színrajongók egyértelmű kritikájára, és magyarázatot adott néhány ellentmondásos újításra. Többek között az új legyezőket is kritizálták: A PANTONE ezért egyértelművé tette: a PANTONE színventilátorok NEM kötelező érvényű referenciaként szolgálnak. Ezt a Jason J. Campbell, a PANTONE Professional Colour Services Solution Architect Professional Colour Services munkatársa által tartott prezentáció egyik diája teszi egyértelművé. A prezentáció 9. oldalán a következőket mondja a PANTONE színfüzetekről: "Egy izgalmas pontosítás, amiről sok PANTONE-felhasználó nem tudott. A Pantone termékmenedzsere, Joyce Stempkowski most a Printweek-ben kifejtetteBővebben
A PANTONE Color Bridge színventilátorok színeltérései
Ahogy Eddy Hagen a LinkedIn-en közzétett bejegyzésében írta, a vadonatúj 2023-as PANTONE Solid Coated színrajzoló és a korábbi változat között jelentős színeltérések vannak, különösen a PANTONE 2635 C szín esetében. Ezért megmértem ugyanazokat a színeket az új 2023 PANTONE Color Bridge Coated színventilátorban, és összehasonlítottam őket a korábbi verzióval. Az Eddy Hagen által lefényképezett két színt megmértem a ventilátoromban, és egy lenyűgöző DeltaE00 értéket kaptam ...D50/2° Már az első pillantásra világos volt, hogy nem csak arról van szó, hogyBővebben
Új PANTONE-rajongók hibás színképletekkel
Az új PANTONE 2023 rajongókba több hiba is bekúszott. Mind a PANTONE Solid Coated, mind a Solid Uncoated ventilátorok olyan színeket tartalmaznak, amelyek esetében az új formulák hibásak. A PANTONE Solid Coated 2023-as legyezőben a PANTONE 107 C és a PANTONE 108 C színt azonos színformulák érintik, akárcsak a PANTONE 113 C és a PANTONE 114 C színt. Ez a különböző színek esetében nem lehet így. Számos hiba a PANTONE Solid Uncoated fan 2023-ban A PANTONE Solid Uncoated fan 2023-ban még mindig előfordulnak a következőkBővebben
PANTONE 2023: Új színek egy nehéz frissítéssel.
Az új év a különböző PANTONE ventilátorok új kiadásával kezdődik: a PANTONE Solid Coated és Solid Uncoated ventilátorok 5 új színnel frissültek. Alapszínn és 224 új színárnyalatban, és 2022 december vége óta kaphatók új ventilátorként és a meglévő Solid Coated ventilátor kiegészítéseként is. A PANTONE Bridge Edition kiegészítője a következő hetekben jelenik meg, de még nem kapható, míg a kiegészített PANTONE Bridge ventilátorok már teljes kiadásban kaphatók. A PANTONE Pastels and Neons ventilátor szintén újdonságnak tűnik, de a következők szerintBővebben
